Ha már úgyis minden okos manapság, miért ne lehetne a nyomtatott könyv is az? Valami ilyesmi járhatott a Kossuth kiadó munkatársainak fejében, amikor kiötlötték a világújdonságnak beharangozott okoskönyv koncepcióját, és teleszórták vele az újságos standokat.

A július végén felbukkant okoskönyvekkel kapcsolatban két dolgot azonnal le kell szögeznünk. Először is: jó indulattal sem nevezhetőek könyvnek, sokkal inkább zsebbe hajtogatható, praktikus kiadványnak, ezért nem is fogjuk őket így hívni. Másodszor: épp annyira világújdonság, mint a fogaskerék, elég csak megemlítenem Bari Máriusz Damage Reportját.

És most, hogy helyére raktuk a két legégetőbb félreértést, foglalkozhatunk magával a termékkel, ami a maga közel 400 forintjával zavarbaejtő árkategóriába került: a töredékét nem éri, mégsem elég drága ahhoz, hogy ne vedd meg pusztán kiváncsiságból. Két qr-kód kiadványról van itt szó, amely közül az egyik Budapest 20 legszebb látnivalóját felvonultató qr-térkép (magyar és angol nyelven egyaránt), a másik pedig egy Sarkadi Ágnes által írt interaktív mese. Mindkét brosúra ugyanazon elven működik, vagyis a nyomtatványokba a kódok segítségével lehel digitális életet. 

Ami a megjelenést illeti, minőségi papírra nyomott, becsületes iparosmunkával van dolgunk, tehát a látszólagos alacsony költségvetés ellenére a legtöbbet próbálták kihozni az ötletből, és a qr-térkép javára legyen mondva, hogy hiába zsúfolták tele hasznosabbnál hasznosabb tudnivalókkal, mégis átlátható és könnyen emészthető maradt. Nem feledkeztek el a legfontosabbról sem, egy rövid how-to-ról a kódok működéséről és a leolvasás mikéntjéről.

A brosúrába rakott vonalkódok káprázatosan kiábrándító tulajdonsága, hogy egy flash alapú beágyazással prezentálják a túrisztoknak a videót, így Apple és Blackberry telefon tulajok kapásból kiestek. Figyelembe véve a qr-kódokkal kapcsolatos nemzetközi kutatásokat a flash technológia kizárja a potenciális leolvasók közel felét; mindezt azért, hogy az adott videó kizárólag a kód leolvasásával legyen megnyitható. Androidos telefonon viszont kifogástalanul sercen a dolog (ott se sokáig), és pillanatok alatt elindul a magyar nyelvű képes-hangos útikalaúz.

A Magyarország kiemelt nevezetességeit bemutató videók lényegében alábeszélt, képekből összerakott slideshowk, ami még pont becsúszik az elfogadható kategóriába, ugyanakkor távol áll attól az igényességtől, ami egy ilyen kiadványt beemelhetne a köztudatba. A végterméken úgy érződik, mintha magát az ötletet és az alacsony gyártási költségeket elégnek érezték volna, hogy valami sikereset hozzanak össze. Pedig néhány átlagos vágósnittel és sétálgató embereket ábrázoló mozgóképes felvételekkel sokkal élettel telibbek lehettek volna ezek a bemutatók. 

Ami miatt mégis tárt karokkal kell fogadni a qr-térképet és a qr-mesekönyvet, az maga a tény, hogy létezik. A hazai felhasználók annyira zárkózottak az újdonságokkal szemben, hogy merész úttörőnek számít egy okostelefon-központú brosúra forgalomba hozatala, és ha ilyen szemmel vizsgáljuk, a Kossuth kiadó valóban említésre méltót rakott le az asztalra.