Fizikailag jelen lenni a saját valódi helyzetünktől baromi távol két módon lehetséges. Irdatlanul erőteljes asztrális kivetüléssel (ami valljuk be, csak a nagyon nagy tudású szádhuknak és mindenféle hindu meg buddhista esetleg bön szent embereknek megy) vagy egy hús-vér, vagy mechanikus avatár segítségével. Előbbihez a géntechnológia még nem elég fejlett, utóbbiról azonban az alábbiakban olvashattok.
Arról van szó, hogy egy izraeli diák a tőle helyileg kétezer kilométerre lévő apró robotot hogyan irányította pusztán a gondolataival. Lénye és gondolatai összeolvadtak a mechanikus testtel, a felszerelt kamerának köszönhetően azt látta, amit a kis robot, agya pedig a géptestet mozgatta saját hús és vér végtagjai helyett. Maga a tesztalany, Tirosh Shapira is úgy érezte, hogy egyé vált avatarjával, egy alkalommal, amikor valami hiba csúszott az átvitelbe és az ott lévő tudós felemelte ellenőrzés céljából, elmondása szerint ez ötlött agyába: “Jaj, tegyél le!” A csoda egy fMRI készülék segítségével jöhet létre. Ez nagy és baromi drága eszköz alapvetően arra képes, hogy valós idejű képet alkosson az agyban történő vérellátottságról. Némi finomhangolás és “tanítás” után az egyes mintázatok – vagy gondolatok – megfeleltethetőek bizonyos parancsoknak. E konkrét kísérletben tehát, ha Shapira arra gondol, hogy előre vagy épp hátra megy, akkor a robot is ennek megfelelően megy a gondolt irányba.
Könnyen alkalmazkodik agyunk efféle szituációhoz, de ez nem olyan meglepő, hiszen sokan nap mint nap kiterjesztjük magunkat egy virtuális térbe. Tauren harcosként vagy Elf druidaként kaszaboljuk az ellent a World of Warcraftban, de bármilyen más FPS nézetű számítógépes játékot játszunk, úgy látjuk a szereplő környezetét, mintha az körülöttünk lenne.
Visszahuppanva a valóság rögös talajára, az izraeli-francia robotkísérlenek két fő irányvonalon lehet nagy jelentősége: egyrészt a hadiiparban – mennyivel egyszerűbb lenne robotokat csatába küldeni húsból való katonák helyett –, valamint a játékiparban, ahol verekedhetnénk, kommandózhatnánk és egyáltalán bárhol máshol lehetnénk érzékeinkkel, anélkül, hogy magunkat összetörnénk vagy akár törékeny fizikai valónkban ott lennénk. Mégis átélhetjük az akció valóságosságát. Természetesen akár hadi- akár játékipari, vagy gyógyászati célokkal való felhasználásra gondolnánk, még jócskán fejlesztésre szorul a technológia. Azt kell első sorban értékelni és elhelyezi, hogy a lehetőség már itt kopogtat az ajtón, de nem sokára már nem csupán kopog, hanem izomból ránk szakítja az ajtót. Amikor a Google Glasses-on keresztül akár avatarunkat is akcióba küldhetjük, miközben az irodában ülve bámulunk magunk elé egy dögunalmas meetingen.