virtuális  marketing        qr-kód          3D   esemény      interaktív     google           mobil fizetés             Alt-minds          trend     applikáció     film        k+f   kickstarter         szabadalom    foursquare   fordítás       geofencing   hazai  kinect microsoft ipad
android     tablet  facebook      turizmus      Google glass   NFC chip              gaming       iOS   AR browser    szemüveg   Blackberry     SDK  Wikitude          transzmédia   objektum-felismerés    haptika  startup            gondolatébresztő  CES   okoskönyv       DARPA      hadviselés 

Négy dolog, ami megváltoztatja az augmented reality-t - 1. rész

2012/12/18

- Layer11

augmented_reality_jovo_header.png

Helen Papagiannis a 2000-es évek eleje óta foglalkozik komolyabban a kiterjesztett valóság technológiájával, és a benne rejlő lehetőségekkel. Munkássága - a számára megélhetést biztosító üzleti szférán túl - nem csupán az eszközök és a jelenleg elérhető alkalmazások szintjén értelmezi az augmented reality-t, de teoretikai viszonylatban is. Helen egyedülálló jelenség a nemzetközi AR közösségben; tevékenysége egy folyton előre tekintő, filozófiától és történelemtől vissza nem riadó, energikus személyiség képét festi le, aki az összes augmented reality-vel kapcsolatos rendezvényen felbukkan. Gondolatai a technológia és a művészet összefonódásán keresztül világítják meg ennek a kialakulóban lévő irányzatnak a mélységeit, és olyan összefüggésekre tapintanak rá, amelyek csak évek múlva öltenek majd testet, ha a gyakorlat utoléri az elméletet.

Blogján rendszeresen értekezik a témában, és rendre felvillant olyan anyagokat, amelyek nagyobb tanulmányok vagy kiadványok részét képezik; ezek közül választottunk ki most egyet, mint gondolatébresztőt. Helen négy olyan fogalmat, ha úgy tetszik, ötletet kever bele a kiterjesztett valóságba, amelyek a múltban meghatároztak bizonyos művészeti és önkifejezési irányzatokat, és talán így tesznek majd a jövőben is.

Horváth András fordításának első része következik.

Gyakran felteszik nekem a kérdést, hogy merre tart az AR, és hogyan fog kinézni 5-10 év múlva – ebbe szeretnék egy kis betekintést nyújtani. Ez a cikk egy nagyobb project, illetve egy könyv része, amely az augmented reality – mint új út – jövőjét és múltját elemzi.

Ha most először látogattál el az Augmented Stories honlapra, engedd meg, hogy bemutatkozzam:  Helen Papagiannis, dizájner, PhD kutató, és 2005 óta a AR területén tevékenykedő konzultáns vagyok. Amellett, hogy az AR-t használva igyekszem különböző élményeket „tervezni”, a kereskedelemben dolgozom konzultánsként, vezető tanácsadó cégek kvázi AR Sherpájaként, hogy új területeket térképezzek fel ezen az egyre inkább feltörekvő területen. Utazom, hogy nyilvános beszédeket tartsak az AR-ről, illetve aktív tagja vagyok az AR-t kutató akadémikus közösségnek.

Az AR, mint új közvetítő, egyre gyorsabban tör előre, egyre inkább meghaladván a technológiát. Kutatásom arra összpontosít, hogy az AR mire képes a leginkább, illetve mint közvetítőként, milyen lehetőségek rejlenek benne a történetmesélés és a lebilincselő élmények terén.

Minden médiumnak megvannak a maga sajátosságai, melyeket kihasználhatunk, továbbá a lehetőségei, melyek a többi médium mögé mutatnak. Jelenleg az AR azon izgalmas szakaszában vagyunk, amikor sanszunk van felismerni, illetve technológiailag befolyásolni azt, amivé ezen lehetőségek és kritériumok válhatnak. Mint amikor a filmek, a televízió, a rádió és a fényképezés először felbukkantak; az AR egy új, termékeny talaja az ezekhez hasonló kreatív felfedezéseknek. Ezzel új konvenciók, és egy stílusos AR nyelv létrehozásának lehetősége is együtt jár.

A kihívás egyik része, hogy körülírjuk a különböző AR-t meghatározó tulajdonságokat, kihangsúlyozvan azt, ami megkülönböztető az AR-t az előző alakjaitól. A médium specifitásáról szóló viták azzal érvelnek, hogy az esszenciális jellegek mennyire korlátozóak, viszont előírják, hogy ezen média külsőségei milyenek legyenek. Én nem tanácsolom, hogy bezárkózzunk ezen tulajdonságok keretei közé, inkább amondó vagyok, hogy itt kezdődik a felfedezőút és folyamatosan fejlődünk, alkalmazkodunk, kiterjesztünk, és kétségbe vonjuk ezen minőségeket úgy, ahogy eddig nem tettük. Egészen új megvilágításokban.

Szeretem az AR-t és az első mozikat párhuzamba állítani, és azt hiszem, hogy az AR-t jlenleg leginkább a filmekhez hasonlíthatnánk, főleg, ha új médiumként tekintünk rá, és próbáljuk felismerni a stilisztikai motívumokat.

Egy Kogonda nevű Vimeo felhasználó egy csodálatos videósorozatot postolt a filmkészítés szóképeiről. A jellegzetes motívumokat felsorakoztató montázsa a különféle rendezők életművéből ügyesen lett válogatva; szerepel a videóban egy egypontú perspektíva Stanley Kubricktól, Quentin Tarantino felülnézetes keretezése, felülnézetes képek Wes Andersontól, a Breaking Bad tárgyak szemszögéből rögzített képei, mindezt Darren Aronofsky hangaláfestésével.


És hogy ennek mi köze az AR-hez?

A fent említett rendezők bevezették és tökéletesítették saját motívumaikat a film közvetítése által. Úgy vélem, hogy ugyanez fog történni az AR világában is. Az AR-t kreatív zsenik fogják tökéletesíteni, akik új stilisztikai lehetőségeket vezetnek be. Új, AR specifikus szóképek megjelenését látom – eddig ez nem volt lehetséges más média formátumokban.

A fő projektemet, illetve a könyvet, amin épp dolgozom, a ’100 ötlet, mely megváltoztatta a...” könyvsorozat ihlette, mely a média különféle ágazatairól szól, beleértve a filmeket, a grafikai dizájnt, fényképezést, építészetet, és a dizájn ötleteket, melyek a fenti ágazatokbat olyanná formálták, ahogyan ma ismerjük azokat. Előre tekintve, mintegy a jövőből szólván a múltba: mi az a 100 ötlet, mely megváltoztatta az AR-t? Alant szerepel egy kedvcsináló négyesfogat.


1. Haptika és érintés

Mostanáig az augmented reality elsősorban a vizualitásra összpontosított, hanyagolva a többi érzékszervünket. Az érintést és a tapintható visszajelzést megtestesítve a haptika segítségével az AR-ben sikeresen felerősödik a „valós” érzékelés, mikor interakcióba lépünk virtuális tartalmakkal, ezzel növelvén a felhasználói élményt. Képzeljétek el, hogy ki tudjátok tapintani a hal pikkelyeit, pont úgy, mintha a nvezett állatféle-fajta ott lenne előttetek. (A haptikáról, a táblegépekkel való integrációról és a történetmesélésben rejlő lehetőségekről szerzett tapasztalataimról itt értekezek).

Az AR területén használt haptika lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy számos textúrát és felületet érzékeljen, melyek egyediek az adott kontextusban, és az egyénhez, illetve a helyzethez alkalmazkodnak. A másik témához kapcsolódó példám az AR pop-up könyvemhez kapcsolódik (Ki fél a bugoktól?) melyben virtuális Creepy Crawlie-kat (bogaras/kukacos mese) foghat meg a kezeivel a felhasználó; képzeljétek el, hogy érzik a virtuális pókot, ahogy a kezükön mászik – az élmény intenzitása és a valóság érzékelése nagyban növeli az élményt.

A legújabb fejlesztések egyike a területen a REVEL, a Disney két kutatójától, Ivan Poupryreventől és Olivier Bautól; mely fordított elektromágneses rezgés segítségével teremti meg a változó textúrák érzését, például ahogy a felhasználó az ujját végighúzza egy felületen. A REVEL tapintható visszajelzésre képes mind érintőképernyőn, mind – egészen csodásan – magán a fizikai tárgyon (virtuális kesztyű vagy toll nélkül). Ahogy a fenti videón is látható, ez a haptikus technika kivetétsre is alkalmazható. Képzeljék el, milyen érzés lehet jeleneteket érezni egy kivetített film esetén! Milyen új szóképek és stilisztikai motívumok felbukkanására lehet számítani egy ilyen műfajban? Lesz egy jelentős kortárs rendező, aki arról lesz híres, hogy páratlan érzékelést és tapintást használ haptikában? (Ezt a területet éppen csak felfedeztem, úgyhogy bátran lépj velem kapcsolatba, amennyiben szeretnél együttműködni egy kreatív nyomozásban).

disney_virtual_touch.jpg


2. Törés a képernyőn

Az AR segítségével lehetőségünk nyílik egy teljesen új dimenziós területtel való interakcióra, mely felvázolja a művészet történelmét a trompe l’oeil (festészeti/fényképészeti stílus) történetétől kezdve a sztereoszkópikus 3D filmek varázslámpájáig. A korai mozibajárók azt mondták, hogy lenyűgözték őket az első filmek; vonatokat láttak, melyek szinte lezakatoltak a képernyőről egészen a közönségre. Ennél jobban nem is lehetne jellemezni napjaink AR által lehetővé tett speciális effektjeit;  szó szerint beléphetünk a jelenetbe, és különféle látószögekből tekinthetünk a vonatra. Ahogy a lenti Sony videó is mutatja, az AR-rel egy egyedülálló lehetőségünk nyílik rá, hogy részt vegyünk egy interaktív 3D-s, fotórealisztikus környezetben egy térbeli fénykép segítségével, lehetőségünk nyílik, hogy belépjünk, felfedezzünk, sőt, befolyásoljunk bizonyos jeleneteket.

Itt foglalkozom a lehetséges esztétikai érzékeléssel, amit az AR képvisel képernyő/keret törésben. Hatalmas potenciál rejlik ebben a megoldásban, hogy megváltoztassuk a történetmesélést – az AR által alkotott közeg megtölti fizikai környezetünket. Stilisztikai motívumok fognak megjelenni, melyek kutatják az egyszeri keret határain túl nyúló történetmesélést, több irányba kiterjedően, túlmutatva a hagyományos téren, nem korlátozódva egy külön képernyőre. Az AR résztvevők és a közönség mindennek a középpontjában fog állni, a tér fog a felhasználók körül változni; a felhasználó érzékelése, kontextusa és aktív részvétele fogja diktálni és meghatározni az illúziót.

A cikk folytatása elolvasható itt.


A bejegyzés trackback címe:

https://layer11.blog.hu/api/trackback/id/tr454965663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása