Manapság már nem is gondolunk bele, a Microsoft milyen hatalmas lökést adott annak idején a gesztus-érzékeny irányítás és ezáltal a virtuális valósággal való összeolvadásunk fejlődési pályájának. Amikor 2010 vége felé (pont a karácsonyi időszakban, ha valaki még emlékszik) piacra dobták az anno csak egy konzol – az Xbox 360 – mozgásérzékelős kontroller rendszerének szánt Kinectet, a userek még nem is sejtették, hogy a Microsoft ezzel kiengedi a szellemet a palackból.
A Kinect előtti jó húsz évben a különféle, a környezetüket valós időben érzékelő rendszerek meglehetősen ormótlan és rádaásul hétköznapi hobbisták számára elérhetetlenül drága eszközök voltak. Azok a letapogató lézerek és egyéb berendezések amelyeket annak idején csak kutató egyetemek laborjai engedhettek meg maguknak és ráadásul csak pontatlan, de legalábbis kétdimenziós képet tudtak rögzíteni arról, ami körülöttük van, felváltották a jóval olcsóbb, mégis 3D mapolást lehetővé tevő sztereo kamerák. Ugyan a megjelenéskor 150$-ba kerülő Kinect az egyszeri felhasználó számára nem volt több, mint egy a játékok irányítását testmozdulatokkal lehetővé tévő kiegészítő, a robotikával foglalkozó harduserek és hivatásosok szemében egy nagyon olcsó, eszméletlenül könnyű kamerát jelentett, amely valós idejű 3D leképezést tesz lehetővé.
Már megjelenésének első heteiben jónéhányan kezdtek azon dolgozni, hogy az eszköz drivereit visszafejtve – és kissé átmodifikálva – nem rendeltetésszerű használhatóságra bírják rá a Kinectet. Nagyon rövid idő leforgása alatt kezdtek felszivárogni a videomegosztókra olyan tartalmak, amelyeken a megszállott keménymag DIY fejlesztéseit mutatták be működés közben. Csak néhány kezdeti páldát hozva a mára milliónyi közül, a Berkley Egyetem néhány ifjú titánja egy quadrokopterre szerelte a Kinectet, így teljesen önálló manőverezésre képessé tette a járművet, vagy ott volt a Warwick Egyetem egyik laborjában dolgozó kis csapat, akik egy olyan robotot építettek, amely földrengés sújtotta – tehát igen nehezen járható – területeken képes magát folyamatosan pozicionálva kutatni a túlélők után.
Nem csak robotmániások kaparintották kezük közé a Kinectet, ó, nem uram. Vizuális és zeneművészek, kutatók a tudományterületek széles skálájáról. De ahhoz, hogy saját projekthez használhassák az Xbox kiegjét, egy önálló driverkitre volt szükség, amit azonban a kitartó hackerek készítettek el. A Microsoft hozzáállása a kezdeti ellenzésből szép lassan csendesen elfogadón keresztül vált vérmes támogatóvá.
A boltokba kerülés idején a Adafruit egy kis ösztönzéssel szeretett volna élni, így 1000$-os jutalmat ajánlott fel annak a vállalkozó szellemnek, aki elsőként tölt fel driverkitet az oldalukra. Közvetlenül a start utáni napokban Microsoft oldalról még erőteljes ellenérzésekbe botlott a dolog, ám mind a heckerek, mind az Adafruit hajthatatlan volt, s néhány ellenséges nyilatkozat hatására a díj 3000$-ra nőtt. Bizonyos Kyle Machulis Berkley-ben elkezdett dolgozni az ügyön letapogatva az USB csatlakozás jelforgalmát, ám mivel ő lefeküdt aludni, egy európai – egészen pontosan spanyol – hacker vitte el a pénzjutalmat.
Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a Microsoft már több fejlesztői készletet is elérhetővé tett annak érdekében, hogy megkönnyítse a modderek dolgát. Eleinte a kommunikáció ugyan terhes volt némi fenyegetőzéstől, de pár nappal később, 2010 november 19-én egy rádióinterjúban Alex Kipman (a Kinect mögött álló egyik lángelme) az egyik hallgató által beküldött kérdésre (miszerint fog-e beszélni az eszközt meghekkelő figuráról) a következőt válaszolta – technikailag nem történt hekkelés, hiszen lényegében csak annyi történt, hogy az USB kábelt birizgálták, amelynek jelforgalmát készakarva nem titkosítottuk. – Tehát akkor senkit nem fognak bíróság elé citálni – hangzott az újabb kérdés. – Dehogy! – mondta akkor Kipman.
Így kezdődött hát az a hihetetlen erejű hullám, amelynek eredményeképpen cégen belül is lendületet – és nem mellesleg dollármilliókat – kapott a projekt további fejlődése. Tavaly megjelent a Kinect for Windows, vagyis a dedikáltan asztali oprendszerhez optimalizált eszköz, és idén napvilágott látot a Fusion rendszer és a hozzá tartozó UI az Interactions is.
Sőt, manapság a Microsoft laborjaiban őrült tempóban készülnek az újabb és újabb koncepciók, mint például az Illumiroom, vagy az a holodeck jellegű projekt, amelynek keretében egy teljesen interaktív falfelület fogja pásztázni a mozdulatainkat és reagálni rájuk. Az Adafruit Open Kinect versenye mögött névtelenül egy a Microsofttól frissen a Google-höz igazoló fejlesztő, Johnny Chung Lee bújt meg, aki aztán egy blogbejegyzésében fedte fel inkognitóját. Amikor a Wired riportere 2011-ben kérdezte az ügyről, azt nyilatkozta – Életem leghasznosabban elköltött 3000 dollárja volt.
De ami még ennél is fontosabb, hogy a Microsoft egyik hatalmas koponyája is a DIY fejlesztések mellett voksolt. Amikor később a stratégiájáért felelős igazgatót, Craig Mundie-t is igyekeztek szóra bírni a Kinectet saját akaratukhoz hajlító hekkerekről és az általuk kitalált vadiúj funkciókról, ő csak ennyit mondott – Minden pontosan úgy történik, ahogyan elterveztük.
