A szoftveróriás teljesen ingyenesen elérhető vadiúj Kinect for Windows szoftverfejlesztői készletet adott a techiek kezébe, amellyel az amúgy játékos körökben már jól ismert, eszközt fantáziadús, új funkciókkal ruházhatják fel.

Bob Heddle, a Kinect for Windows vezetője mutatta be az új termékeket az Engadget Expand konferencián Fusion és Interactions néven. Már a demó is igen impresszívre sikeredett, de egyértelműen érzékelhető volt, hogy a főszerep itt azoké a szárnyaló fantáziájú magánzóké lesz, akik legnagyobb öröme, ha a dolgokat az eredeti rendeltetésüktől valami hajmeresztően eltérő, új területen való használatra alakíthatják át.

– Ezeket az “szerszámokat”  fejlesztők kezébe szánjuk, hogy alkalmazásaikban hasznos funkciókat láthassanak el. Olyan, alapvető technológia ez, amely értő kezekben alakul a felhasználóknak szóló termékké – mondta Heddle.

A Fusion funkcióit tekintve úgy használja Kinectet, hogy az valós időben szkenneli a tárgyakat és 3D modelleket képez róluk a virtuális térben. A demó kedvéért Tim White programigazgató szépen beszkennelte az Engadget főszerkesztőjét egy Windows Kinecttel, miközben a képernyőn szép lassan feltűnt a modell. A valós idejű szkennelésnek az az előnye is megvan, hogy ha valamiről még nem sikerült kellő mennyiségű adatot magához vennie az eszköznek, az meglátszik, így az adott rész felett újra elpásztázhatunk a Kinecttel. A Fusion a beszkennelt objektumokat később mozgás közben és eredeti helyzetükből teljesen másfelé mozdítva is felismeri és egységként kezeli. Miután elkészültünk egy tárgy, vagy mondjuk egy személy virtuális térbe manifesztálásával, a modellt akár exportálhatjuk is egy .stl vagy .obj kiterjesztésű fájlba.

White elmondása szerint egyébként az obejktumok apró építőkockákból állnak – minél kisebb egy teljes objektum, annál kisebb méretűek és finomabbak az alkotóelemek is, vagyis annál pontosabb és valósághűbb lehet az elkészült modell. Microsoft oldalról azt várják a Fusiontól, hogy majd boltokban fog feltűnni, ahol a vásárlók magukat fogják bescannelni és így próbálják majd magukra a ruhadarabokat, ám ahhoz, hogy ez realizálódjon, kellenek azok a fejlesztők, akik munkaórákat tesznek a megvalósításba.

Nem maradnak támogatás nélkül azok a fejlesztők, akik a Fusion adta lehetőségeket szeretnék minél magasabb szinten kipróbálni. A Microsoft egy Interactions névre hallgató mozgásérzékeny interfészt is mellékeltek. Ennek segítségével a felhasználó megfoghatja, mozgathatja az objektumokat, scrollozhat és más műveleteket végezhet velük. Heddle elmondása szerint az interfész meghagyja az érintésverzérlést is, ahol van létjogosultsága, ám sokkal jobb élményt nyújt, hogy a júzer nincs a géphez kötve, attól viszonylagosan eltávolodva is használhatja majd a Fusiont.

Heddle és White is komoly várakozással tekintenek a külsős fejlesztések elébe, ahogy mondják: “Rengeteg kreativitással és innovációval találkoztunk, pedig még csak most tettük elérhetővé az SDK-t. A legérdkesebb ötletnek talán köze lesz a 3D nyomtatókhoz, vagy valami olyan területet érint majd, amire még csak nem is gondoltunk.”

Amikor statikus számítógép képernyők, és okostelefonok beszippantják figyelmünket, kiszakítva minket a körülöttünk lévő világból, sok új, érdekes kütyü és elképzelés épphogy megmutatja a visszautat a szabadba.

A mindenre jó, ám teljes fókuszt igénylő eszközök helyett az új gagdetek behelyeznek minket a körülvevő környezetbe, testünkön helyezkednek el, fejünktől a csuklónkon át, füleinkig, ujjbegyeinkig, sőt, akár talpunkon is. E helyeken aztán készenlétben várnak, hogy segítsenek, éppen amikor szükségünk lenne rájuk. Teszik ezt anélkül, hogy elvonnák a figyelmünket arról amit épp csinálunk, ám nehéz őket említeni tudományos fantasztikumra való utalás nélkül.

Ez nem új, azonban napról-napra érdekesebb és egyre inkább látványos jelenség. Ha az ember néhány elszállt ötletet összekapcsol, el is jutott a megszokott felhasználói felületek eltűnéséig.

Horváth András fordítása következik.

Nem túl gyakori hogy reprezentatív, átfogó felmérés készül az európai felhasználók és a QR-kódok viszonyáról, ezért még ha a végeredményben semmi meglepő nincs is, érdemes elidőzni rajta egy kicsit. A Pitney Bowes statisztikai alapanyaga a teljes népesség volt (az ismertséget illető kérdésben), és a két technológiailag legpotentáltabb térséget, Európát és az Egyesült Államokat vizsgálta, összesen 5000 fő megkérdezésével. Első pillantásra a számok hozzák az elvárásokat, amiket részben az okostelefonok terjedéséből és a korábbi statisztikákból szűrhettünk le.

Az Egyesült Államok 10 emberből 2 tisztában volt a qr-kódok létezésével, függetlenül attól, hogy okostelefont használ-e vagy sem. Ez egyértelmű jele annak a lassú és fokozatos növekedésnek, ami a kezdeti fellángolást követő drasztikus lassulás után jön. A trendekben lévő időeltolódás miatt Magyarországon még csak most érjük el a fellángolás tetőpontját, elég csak körbenézni és láthatjuk, már a kolbászt is pontkóddal próbálják meg eladni.

A megoszlásból látható az is (itt már az okostelefon-használók körében), hogy még a technológiailag előrehaladott országok értékei sem olyan magasak, mint az elvakult fogyasztói USA-ban, akiket célszerű másképp megítélni, mint az európai, különösen a magyar piacot. Az sem meglepő, hogy a 18-34 éves korosztály számít a legaktívabbnak, végső soron belőlük kerülnek ki a digitális bennszülöttek és a mobinauták, akik a technológia tudatos használatában az élen járnak.

A leggyakoribb felhasználási területeket átfutva a tanulság az, hogy a felhasználók továbbra is roppant kényelmesek, hiszen hét kategóriából négy otthoni, vagy jellemzően beltéri tevékenységhez kötődik. Ha mégis mozgás közben merülne fel egy qr-kód leolvasása, azt főként valamilyen termékinformációs igény inspirálja, és legkevésbé sem kedvezmény vagy kupon, ahogyan az Amerikára jellemző.

Úgy látszik az európai felhasználók inkább a praktikusságot és a funkcionalitást részesítik előnyben szemben a tengerentúli fogyasztói magatartással, tehát a térség cégeinek inkább az emberek információs igényeire kellene fókuszálni a marketingüzenetek helyett.

A részletes módszertan, és a teljes felmérés elérhető itt.

A gesztusvezérlés hype közepette érdekes projektmunkát osztott meg a Ceeds minapi hírlevelében. Bár tele van  előadásaikkal a világháló, ha valaki mégsem ismerné a TED rendezvénysorozatot, a következő projektbemutató jó eséllyel felkelti az érdeklődését. Az innovatív ötletek és színvonalas előadások első számú exportőre ezúttal Kaliforniában tartott egy újabb előadás sorozatot, ott mutatkozott be egy az MIT-n tanuló diák virtuális kezelőfelülete, a SpaceTop3D.

Az ötlet inkubátora a Microsoft volt, ugyanis az Alkalmazott Tudományok Diviziónál láttak fantáziát Jinha Lee elképzelésében, így szabad kezet kapott a megvalósításra. Mint az a bemutató videón is látható, az ST3D két legfontosabb jellemzője szöges ellentétben áll egymással. Míg külsőleg egy buherált barkácsgép látszatát kelti, a megjelenítés és a vezérlés roppant kifinomult, és több szempontból is gesztusvezérelt.

Az átlátszó LCD monitorból és két kamerából álló rendszer lehetővé teszi hogy egy 3 dimenziós interfészt kezelhessük a kezünkkel és a szemmozgásunkkal. A két kamera közül az egyik az arcot figyeli, míg a másik az ujjak és a kéz mozdulatait követi le. Az interfész túlmutat a megszokott multitouch technológián, és valós időben kezeli akár mind a tíz ujjunk érintését ezen a virtuális felületen.

A Kinect segítségével feltupírozott SpaceTop a gesztusokkal való irányítás új szintje, és egyúttal mérföldkő lehet az ember-gép kapcsolatban is, amely így egyre testközelibbé válik. A projekt nagyszerűsége a megjelenésben, valamint a kezelés intuitív működésében rejlik, és ez komoly segítséget jelenthet főként tudományos, kutatási és adatelemzési feladatokra. A hétköznapi kijelzők síkszerű élményével ellentétben az ST3D virtuális térhatást generál, ezért némi gyakorlás után sokkal összetettebb rendezési- és tervezési műveletekre is képesek lehetünk segítségével.

A géppel kapcsolatban a Microsoft úgy nyilatkozott, hogy ebben a formában ugyan kereskedelmi forgalomba biztosan nem kerül, de szívesen piacra dobnának egy szofisztikáltabb, kevésbé macerás eszközt, ami hasonló elveken alapul.

Már Magyarországon is felbukkantak az un. smart screen-ek, a plázák elengedhetetlen kellékei, de az USA-ban már komoly verseny és innováció zajlik ezen a piacon. Ezeken az “okos” kijelzőkön jellemzően térképek, interaktív- és videóreklámok, gyermekjátékok futnak, az érintőkijelzős vezérlést pedig akár egy hat éves is el tudja sajátítani egy egész perc alatt. Most még ennél is egyszerűbb lesz használni ezeket a smart screen-eket, ugyanis az Adspacenetworks úgy döntött, NFC technológiával látja el a kijelzőket

Az egyébként piacvezető cég a Blue Bite-al karöltve valósítja meg a projektet, aminek célja természetesen az, hogy miközben a felhasználók kényelmesen, egyetlen érintéssel cserélhetnek adatot, a márkák is ugyanilyen könnyedén juttathassák el üzeneteiket a fogyasztókhoz. A hálózat nagy részét (140 plázát) érintő beruházás persze a módszeres marketingen túl hasznos célokat is szolgál: a plázázók íly módon zenéhez, e-bookhoz, kuponokhoz és ingyenes alkalmazásokhoz is hozzájuthatnak lokálisan. Akinek pedig nincs NFC-s telefonja, használhatja a kihelyezett QR-kódokat.

Ebből a szemléletből idehaza eddig nem sok jutott, bár nálunk is digitalizálódnak a plázák gasztronómiai gerincének nevezhető gyorséttermek.

A Burger King rendszeres kuponjait most már a plakátokra nyomott méretes QR-kódokon keresztül is elérhetjük, és az adott napi kedvezményünket akár telefonról is bemutathatjuk. Mindkét ötlet kényelmes, de a QR-kódban megadott weboldal még mindig nem mobiloptimalizált, ami lassan kezd elfogadhatatlan lenni.

A McDonald’s sem maradhat ki a pontkód hullámból, ők lecserélik világszinten az ételek csomagolását, hogy azok “okosabbak legyenek”. Kevin Newell, a cég márkaigazgatója szerint “vásárlóink kívánalma, hogy többet akarnak megtudni az élelmiszerekről és azok összetevőiről, ezért mi lehetővé tesszük, hogy ezek az információk egyszerűen legyenek elérhetők.” A csomagolásokra QR-kódokat nyomtatnak, amiken keresztül 18 nyelven érhetünk el termékinformációkat a származási helyre, összetételre, táplálkozásra vonatkozóan, illetve érdekes márkatörténetekkel is szeretnék szórakoztatni a fogyasztókat. A pletykák szerint a csomagolás még tavasszal megérkezik Magyarországra is.

Az NFC alapokon nyugvó mobilfizetés még világszerte kísérleti stádiumban van, de már most annyi a szereplő, hogy alig lehet kiigazodni. Az IT biztonsági szakértők roppant aggályosnak tartják a technológiát, és óvva intenek a korai bevezetéstől, a piac közben egyre csak telítődik. Most a Samsung és a Visa kooperációjából körvonalazódik egy újabb lökéshullám, ami az eddigi legnagyobb összefogás lehet, figyelembe véve a Samsung részesedését az okostelefonok piacán.

“Azt gondoljuk, hogy ez egy mérföldkő az egész iparág történetében” - jelentette ki a sajtótájékoztatón Jim McCarthy, a Visa egyik fejese, utalva arra, hogy mekkora biznisz számukra beférkőzni a piacvezető gyártó telefonjaira. Az együttműködés keretein belül a jövőben megjelenő NFC-s Galaxy telefonokra felkerül a Visa payWave applikációja, amivel a Samsung lényegében engedélyezi a bankoknak, hogy egyenleget töltsenek a biztonsági chipekre, és tranzakciót bonyolítsanak azon keresztül.

A két cégnek egyébként volt már korábban együttműködése: a londoni olimpia idején szintén az NFC technológiát népszerüsítő kampány keretében fogtak össze.

Második lépésként - kissé ellentmondásosan - a Samsung bemutatta saját mobiltárca alkalmazását, ami a Google Wallethez és a Isis-hez hasonlóan egyszerre kezeli a felhasználó virtuális pénzét, a megvásárolt jegyeket, kuponokat, és hűségkártyákat. Az alkalmazás API-ja, amitől a fejlesztők aktivitását várják, már el is érhető a vállalat oldalán.

Akárcsak a Visa-féle payWave, úgy a Samsung Wallet is alapfelszereltség lesz az új generációs Galaxy készülékeken, de egyelőre nem támogat NFC-t, mivel nem áll szándékukban konkurenciát állítani a friss partnernek. Emellett a viszonteladók is sokkal inkább szorgalmazzák a pontkódokon (QR, DataMatrix) nyugvó fizetési metódusokat, mert ahhoz nem kell külön infrastruktúrát kiépíteniük.