Mint azt előző cikkünkben is írtuk, a Meta Space Glasses néven is futó kütyüje olyan okos szemüveg, amelyet lehetne a Google Glass háttérben meghúzódó zseniális nagy testvérének nevezni. Közelebbről megvizsgálva a két kütyüt, olyan égbekiáltó különbségeket láthatunk a fejlettség és a feljesztés sebessége terén, mintha a Google Glass mindössze sufniban kísérletező fiatalok próbálkozása lenne a Meta fantasztikus tempóban fejlődö termékéhez képest.

Ugye mindenki emlékszik még arra, ahogy a vasember egy fantasztikus holotérben hadonászik a kezeivel? Nos, a holografikus térben való interfészvezérlés és egyéb nyalánkságok – még ha csak kiterjesztett valóság formájában is – jövő áprilistól kézzel fogható, megrendelhető valósággá válik. Ugyan igaz, hogy szinte minden nagyobb hírportál megírta, mire készül Elon Musk milliárdos, de azon a bizonyos koncepción, amelyről a Space X vlogjában beszél, már rég túllépett egy másik fejlesztőcsapat, csakhogy róluk nem annyira hallani. Legalábbis itthon. Tíz perces gúglizás után sem akadtam hazai szinten a nyomára, pedig a Meta saját weboldalán tekintélyes techszájtok róluk írt cikkeire hivatkoznak a linkek. Wall Street Journal, CNet, Wired – csak néhány a jól csengő nevek közül.

Manapság már nem is gondolunk bele, a Microsoft milyen hatalmas lökést adott annak idején a gesztus-érzékeny irányítás és ezáltal a virtuális valósággal való összeolvadásunk fejlődési pályájának. Amikor 2010 vége felé (pont a karácsonyi időszakban, ha valaki még emlékszik) piacra dobták az anno csak egy konzol – az Xbox 360 – mozgásérzékelős kontroller rendszerének szánt Kinectet, a userek még nem is sejtették, hogy a Microsoft ezzel kiengedi a szellemet a palackból.

A Kinect előtti jó húsz évben a különféle, a környezetüket valós időben érzékelő rendszerek meglehetősen ormótlan és rádaásul hétköznapi hobbisták számára elérhetetlenül drága eszközök voltak. Azok a letapogató lézerek és egyéb berendezések amelyeket annak idején csak kutató egyetemek laborjai engedhettek meg maguknak és ráadásul csak pontatlan, de legalábbis kétdimenziós képet tudtak rögzíteni arról, ami körülöttük van, felváltották a jóval olcsóbb, mégis 3D mapolást lehetővé tevő sztereo kamerák. Ugyan a megjelenéskor 150$-ba kerülő Kinect az egyszeri felhasználó számára nem volt több, mint egy a játékok irányítását testmozdulatokkal lehetővé tévő kiegészítő, a robotikával foglalkozó harduserek és hivatásosok szemében egy nagyon olcsó, eszméletlenül könnyű kamerát jelentett, amely valós idejű 3D leképezést tesz lehetővé.

Már megjelenésének első heteiben jónéhányan kezdtek azon dolgozni, hogy az eszköz drivereit visszafejtve – és kissé átmodifikálva – nem rendeltetésszerű használhatóságra bírják rá a Kinectet. Nagyon rövid idő leforgása alatt kezdtek felszivárogni a videomegosztókra olyan tartalmak, amelyeken a megszállott keménymag DIY fejlesztéseit mutatták be működés közben. Csak néhány kezdeti páldát hozva a mára milliónyi közül, a Berkley Egyetem néhány ifjú titánja egy quadrokopterre szerelte a Kinectet, így teljesen önálló manőverezésre képessé tette a járművet, vagy ott volt a Warwick Egyetem egyik laborjában dolgozó kis csapat, akik egy olyan robotot építettek, amely földrengés sújtotta – tehát igen nehezen járható – területeken képes magát folyamatosan pozicionálva kutatni a túlélők után.

Nem csak robotmániások kaparintották kezük közé a Kinectet, ó, nem uram. Vizuális és zeneművészek, kutatók a tudományterületek széles skálájáról. De ahhoz, hogy saját projekthez használhassák az Xbox kiegjét, egy önálló driverkitre volt szükség, amit azonban a kitartó hackerek készítettek el. A Microsoft hozzáállása a kezdeti ellenzésből szép lassan csendesen elfogadón keresztül vált vérmes támogatóvá.

A boltokba kerülés idején a Adafruit egy kis ösztönzéssel szeretett volna élni, így 1000$-os jutalmat ajánlott fel annak a vállalkozó szellemnek, aki elsőként tölt fel driverkitet az oldalukra. Közvetlenül a start utáni napokban Microsoft oldalról még erőteljes ellenérzésekbe botlott a dolog, ám mind a heckerek, mind az Adafruit hajthatatlan volt, s néhány ellenséges nyilatkozat hatására a díj 3000$-ra nőtt. Bizonyos Kyle Machulis Berkley-ben elkezdett dolgozni az ügyön letapogatva az USB csatlakozás jelforgalmát, ám mivel ő lefeküdt aludni, egy európai – egészen pontosan spanyol – hacker vitte el a pénzjutalmat.

Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a Microsoft már több fejlesztői készletet is elérhetővé tett annak érdekében, hogy megkönnyítse a modderek dolgát. Eleinte a kommunikáció ugyan terhes volt némi fenyegetőzéstől, de pár nappal később, 2010 november 19-én egy rádióinterjúban Alex Kipman (a Kinect mögött álló egyik lángelme) az egyik hallgató által beküldött kérdésre (miszerint fog-e beszélni az eszközt meghekkelő figuráról) a következőt válaszolta – technikailag nem történt hekkelés, hiszen lényegében csak annyi történt, hogy az USB kábelt birizgálták, amelynek jelforgalmát készakarva nem titkosítottuk. – Tehát akkor senkit nem fognak bíróság elé citálni – hangzott az újabb kérdés. – Dehogy! – mondta akkor Kipman.

Így kezdődött hát az a hihetetlen erejű hullám, amelynek eredményeképpen cégen belül is lendületet – és nem mellesleg dollármilliókat – kapott a projekt további fejlődése. Tavaly megjelent a Kinect for Windows, vagyis a dedikáltan asztali oprendszerhez optimalizált eszköz, és idén napvilágott látot a Fusion rendszer és a hozzá tartozó UI az Interactions is.

Sőt, manapság a Microsoft laborjaiban őrült tempóban készülnek az újabb és újabb koncepciók, mint például az Illumiroom, vagy az a holodeck jellegű projekt, amelynek keretében egy teljesen interaktív falfelület fogja pásztázni a mozdulatainkat és reagálni rájuk. Az Adafruit Open Kinect versenye mögött névtelenül egy a Microsofttól frissen a Google-höz igazoló fejlesztő, Johnny Chung Lee bújt meg, aki aztán egy blogbejegyzésében fedte fel inkognitóját. Amikor a Wired riportere 2011-ben kérdezte az ügyről, azt nyilatkozta – Életem leghasznosabban elköltött 3000 dollárja volt.

De ami még ennél is fontosabb, hogy a Microsoft egyik hatalmas koponyája is a DIY fejlesztések mellett voksolt. Amikor később a stratégiájáért felelős igazgatót, Craig Mundie-t is igyekeztek szóra bírni a Kinectet saját akaratukhoz hajlító hekkerekről és az általuk kitalált vadiúj funkciókról, ő csak ennyit mondott – Minden pontosan úgy történik, ahogyan elterveztük.

A Google PR gépezetének egyre nagyobb kihívással kell szembe néznie, ha a Google Glass-ról van szó. Ahogy sorra napvilágot látnak a különböző bemutató videók és specifikációk, úgy kerülnek egyre inkább a középpontba a biztonsági és adatvédelmi kérdések, ami egyébként is jellemző a mamutvállalatot körüllengő hangulatra.

Egy bár Seattle-ben (the 5 Point) a vendéglátóirparban elsőként tiltja be a fogyasztók számára még meg sem jelent eszköz használatát. Egy ilyen nyilatkozat nyilván marketingnek sem utolsó a hely számára, és ahogyan várható volt, a hír futótűzként terjedt el először a közösségi, majd a mainstream techmédiában. A bár tulajdonosa, Dave Meinert a következőképpen fogalmazott az esettel kapcsolatban – “Egyfelől ez egy vicc, amivel fel akartuk dobni a Facebook rajongóinkat, másfelől viszont teljesen komoly, mert nem akarjuk, hogy emberek másokat fotózzanak, vagy filmezzenek a hozzájárulásuk nélkül. A bár egy privát hely."

Meinert szerint mivel Seattle egy technológiailag fejlett város, egészen biztos benne, hogy amint megjelenik a Glass, az emberek megveszik és hordani fogják – “ami rendben is van. De nem a bárban ” – tette hozzá.

Még ugyanebben a hónapban érte a második roham a Google okosszemüvegét, Nyugat-Virginia vezetése úgy döntött, kitiltják az utakról az összes fejen hordható kijelzőt (HMD - Head mounted display), beleértve a Glass-t is. Ez a törvény szoros összefüggésben áll a mobilozás tiltásával is, ám bármennyire is nyújt szabad kezet az eszköz használata, túlságosan elvonhatja a figyelmet a vezetéstől. Bár a feltételezés igen gyenge lábakon áll, hiszen a navigáció vagy az okostelefon hangvezérléses használata legalább ilyen mértékben zavaró tényező lehet, a törvényhozók hajthatatlanok.

A Google szóvivője elegánsan csak így nyilatkozott az esetről: “A Glass nagyon korai periódusában járunk és arra számítunk, hogy a többi, új technológiával egyetemben – mint az okostelefonok esetében –, idővel ki fognak alakulni a szokások és társadalmi normák.”

Míg az ország közoktatási rendszere módszeresen csökkenti az informatikai órák és támogatott képzések számát, vannak olyan intézmények, amik szembe mennek a tendenciával, és kitartanak a cél mellett. A cél pedig az, hogy a jövő generációjának meg kell ismerkednie a tudománnyal, és lépést kell tartania a kor technológiájával. Ezt a kihívást vállalta a győri Mobilis intézménye, egy jól működő és lelkes közösség, akik számtalan ismeretterjesztő gyermek- és családprogramon, performanszon és kiállításon van már túl.

A főként fiatalokból álló, Széchényi terv keretében összegründolt Mobilis egészen egyedit tudott alkotni a jól megválasztott tematika köré rendezett programjaival és gazdag ismeretanyagával, amit úgy hoztak létre, hogy illeszkedjen a kicsik nyelvezetéhez, játékosságához. Meglepetten tapasztaltam, hogy Facebook oldalukon rendszeresen futó QR-kódos kvízjáték is van, és úgy általában nagyon aktív a jelenlétük a közösségi médiában.

Így értesültem 1 éves születésnapjukról, és arról, hogy a győri intézmény a Vsofttal együttműködve kiterjesztett valósággal (is) szórakoztatta az ünneplésre érkező családokat, és főként gyerekeket. A bemutató videó végén felhívják a figyelmet egy hasonló akcióra, ami érinti a budapesti Keleti Pályaudvart is, de konkrétumok nem hangzanak el. Megkeresésünkre Szilasi Péter Tamás, a Mobilis ügyvezetője azt reagálta, hogy még ugyan szervezés alatt áll a projekt, de valóban, április 5-én pénteken, reggel 9 és délután 16 óra között kiterjesztett valóságra épülő installáció lesz látható a pályaudvaron.

A közreműködők között ismét ott lesz a Vsoft (ők szállítják a dínós/zombis augmented reality technológiát), valamint a nemzetközileg is elismert, magyar Leonar3Do startup műhelye, akik a virtuális valóságba nyújtanak majd betekintést. Szilasi Péter azt is elárulta, hogy a rendezvényre közvetlenül meghívták a budapesti iskolásokat is, és szeretettel várnak minden érdeklődőt, aki nyitott a technológiai újdonságokra.

Mára jellemző trenddé vált, hogy az alternatív valóságjáték műfaja (ARG) a marketing egyik szokatlan eszközévé vált, amire általában akkor kerül sor, ha az adott projekthez összelobbizott marketing büdzsé elég magas. Ez már önmagában leszűkíti a lehetőségeket, hiszen ilyen mértékű pénzszórási lehetőséggel csak kevés produktum büszkélkedhet. Ilyenek például a Hollywood-i mozifilmek, és az exkluzív videójátékok; mindkét területen készültek az utóbbi években valóságjátékok, amiket a hangulat fokozására, a fogyasztók aktivizálására és a várakozások fokozására használnak.

Utóbbira egy példa a közelmúltból az Assasin’s Creed 3 QR-kódos fejtörője, amit tavaly ősszel fejtettek meg a szemfüles rajongók. A reklám kampány részeként kiadott egyik kép volt a játék indítója; a 32 karakterből álló fájlnév az MD5 kódolás szerint lett generálva, ezt visszafejtve jutottak el a következő üzenethez: “keresd máshol”. A máshol a kép nagyításával feltárt kis QR-kód volt, amit a plakát egy szegletén helyeztek el; innen juthattak el a játékosok a következő fejtörőkhöz. A játék végén némi háttértörténet, egy színpadias idézet, és egy videó fogadta a rejtvény megfejtőit.

Könnyen elképzelhető, hogy a hamarosan megjelenő Ubisoft produkcióhoz, a közeli jövőben játszódó Watch Dogs-hoz is készül ARG. A fenti videót az scxqdm nevű felhasználó töltötte fel youtube-ra, és a munka minőségét, valamint a user frissességét elnézve nehéz elképzelni, hogy rajongói anyagról van szó. Sokkal inkább tűnik egy hivatalos trailernek, ráadásul a leíró mezőbe hányt megfejthetetlen karakterhalmaz is arra utal, hogy a sci-fi hacker-akció játékot egy marketingszagú valóságjátékkal akarják felturbózni.

A játék célközönségét elnézve, ha elég gyorsan terjed a vírus, akár még sikerülhet is.