A web és a hozzá köthető iparágak legnagyobb, és pillanatnyilag is aktuális forradalma a közösségi ősrobbanás volt, ami hipergyorsan átrendezte a piacok egy részét, a maradékot pedig szépen fokozatosan állítja új és új kihívások elé. A városi lakosság jelentős részének (Németországban 29%, Kínában 33%, Közép-Európa 14%) ott pihen a zsebében a GPS kapcsolatra képes okostelefon, ez a napról-napra növekvő arány pedig az életviteli szokások átalakulását hozza magával. 2010-’11-ben a lokációs információkon alapuló kommunikáció meghatározó formája a Foursquare, a Places és a Geosocials voltak, akik nem tudták pontosan mihez kezdjenek az eszközökkel. Aztán 2012-ben a cégeket meglendítette a váltás szele, és új réseket találtak, amiken keresztül a geosocial legitimitást nyer - mert azt a legtöbb iparági szakértő tudta, hogy fontos, de a fényt még senki sem látta az alagút végén. Az idén beérett tapasztalatok fordulatot hozhatnak jövőre.

Helen Papagiannis a 2000-es évek eleje óta foglalkozik komolyabban a kiterjesztett valóság technológiájával, és a benne rejlő lehetőségekkel. Munkássága - a számára megélhetést biztosító üzleti szférán túl - nem csupán az eszközök és a jelenleg elérhető alkalmazások szintjén értelmezi az augmented reality-t, de teoretikai viszonylatban is. Helen egyedülálló jelenség a nemzetközi AR közösségben; tevékenysége egy folyton előre tekintő, filozófiától és történelemtől vissza nem riadó, energikus személyiség képét festi le, aki az összes augmented reality-vel kapcsolatos rendezvényen felbukkan. Gondolatai a technológia és a művészet összefonódásán keresztül világítják meg ennek a kialakulóban lévő irányzatnak a mélységeit, és olyan összefüggésekre tapintanak rá, amelyek csak évek múlva öltenek majd testet, ha a gyakorlat utoléri az elméletet.

Blogján rendszeresen értekezik a témában, és rendre felvillant olyan anyagokat, amelyek nagyobb tanulmányok vagy kiadványok részét képezik; ezek közül választottunk ki most egyet, mint gondolatébresztőt. Helen négy olyan fogalmat, ha úgy tetszik, ötletet kever bele a kiterjesztett valósába, amelyek a múltban meghatároztak bizonyos művészeti és önkifejezési irányzatokat, és talán így tesznek majd a jövőben is.

Horváth András fordításának második része következik.
Az első rész elérhető itt.

Ahogy azt megszokhattuk idehaza, az állami szolgáltatók a piactól kissé lemaradva, később kezdtek reagálni a QR-kódok megjelenésére, de a bevezetésük és felhasználásuk legalább nem lett olyan elhamarkodott, a végeredmény pedig valóban funkcionális lett.

A MÁV trendkövető magatartásának köszönhető, hogy bevezették a QR-kódos jegyhasználatot, aminek eredményeképp internetes vásárlás esetén csak kinyomtattuk a kódunkat, a kezelő pedig a helyszínen validálta azt. Ez nyitásnak nem rossz, de mivel a többség zsebében amúgy is ott lapul valamilyen okostelefon, a nyomtatás egy felesleges lépés volt a folyamatban - eddig. A MÁV-START a múlt hét elején bejelentette, hogy ezentúl fölösleges kinyomtatni a kódokat, mert már a képernyők kijelzőjéről is elfogadják a digitális jegyeket, hiszen ugyanúgy ellenőrizhető a jegykezelők által. Ez valóban egy kényelmi szolgáltatás, csak elő kell kapnunk a telefonunkat, és a pdf formátumú jegyet megnyitnunk. Sajnos ez a módszer egyelőre csak az InterCity és Eurocity feláras vonatain működik, tehát ahol pót- és/vagy helyjegyet kell váltani a menetjegy mellé.

A MÁV más téren is meglátta a lehetőséget a pontkódokban: hamarosan olyan QR-kódok jelennek meg az első osztályú Intercity vonatokon, amelyeken keresztül minden hónapban más-más regényeket lehet elérni, hogy legyen mit olvasni menet közben annak, aki nem készült foglalatossággal az utazás idejére. A kötetek a MÁV-START és az Alibi antológia-sorozat együttműködésében valósulnak meg, melynek első állomása a Sziget elnevezésű 10. kötet, amely néhány hónapon belül 70 InterCity járaton lesz elérhető

Ez a húzás pedig mindamellett, hogy okosan használja a QR-kódokat, segíthet meglökni az amúgy is felfelé törekvő e-book kultúrát. Ennek pedig ha valakik, hát a fák nagyon örülnek.

Bizony, megtört a jég és a karácsonyi nagy kampányolás közepette felbukkant az első augmented reality technológiát felvonultató közterületi reklámplakát. A Koronás Cukor úgy látszik tartja a lépést a kor transzmédia elvárásaival szemben, és három imádnivaló figurát keltett életre, hogy a segítségükkel felhívja az utca emberének a figyelmét: az igazi nádcukor pótolhatatlan. Már többször is elsétáltam mellette a metróban, mikor egyszer csak feltűnt a külföldi printekben is egyre gyakrabban megjelenő telefon ikon és a hozzá csatolt how-to a reklám alján.

Töltsd le az alkalmazást, irányítsd a telefon kijelzőjét a képre, és figyeld ahogy életre kel - és így is tettem. AR alkalmazás lévén nem lepett meg, hogy rögtön le is szeretne szippantani 10 megát, cserébe viszont nagyon kellemeset csalódtam. Az app grafikája tökéletesen illeszkedik a plakátéhoz, és olyan gyorsan ismeri fel a képet, hogy a kijelzőn azonnal a kiterjesztett valóság jelenik meg. Szőr, Lulu és Pöti ennivaló rénszarvasok, akik érintésre előugranak egy ablak mögül, és nagy bőszen aranyoskodnak. A modellek kivitelezése igényes, az animáció szép folyamatos - elsőre ennél több nem is kell.

Azt viszont szeretném megjegyezni, hogy ideje volna megtanulni: ha QR-kódot teszünk ki egy plakátra (különösen ha alkalmazás letöltését szeretnénk segíteni vele), akkor ne hátráltassuk szerencsétlen usert azzal, hogy egy mobilbarátnak legkevésbé sem nevezhető weboldalra navigáljuk őket, mert nagyítgatás és link keresgélés helyett ott fogják hagyni a fenébe, ahogy én. Csak a kiváncsiságom mentette meg a helyzetet, mert úgy döntöttem, inkább letöltöm otthon, és majd legközelebb leolvasom.

A három rénszarvas egyébként nem csak a plakátokon bukkan fel, hanem egy meglepően ötletes YouTube videó-csokorban is, ami a koherencia jegyében egyaránt elérhető a weboldalukról és az alkalmazásból is, így teljes az átjárhatóság a három rénszarvas karácsonyozása között. A bevezető videó végén interaktív választhatunk, mire vagyunk kiváncsiak: Szőrre, aki sütit süt, Lulura, aki fát díszít, vagy Pötire, aki ajándékot csomagol.

Az alkalmazást a Tonic Budapest Kft. megbízásából készítette a Mobilab Informatics Kft. a két legnagyobb platformra, így sajnos a WP vagy BB operációs rendszerek tulajdonosai kimaradnak a karácsonyi hangulatot árasztó rénaszarvasos cukiságból.

Alkalmazás letöltése: Android / iOS

Helen Papagiannis a 2000-es évek eleje óta foglalkozik komolyabban a kiterjesztett valóság technológiájával, és a benne rejlő lehetőségekkel. Munkássága - a számára megélhetést biztosító üzleti szférán túl - nem csupán az eszközök és a jelenleg elérhető alkalmazások szintjén értelmezi az augmented reality-t, de teoretikai viszonylatban is. Helen egyedülálló jelenség a nemzetközi AR közösségben; tevékenysége egy folyton előre tekintő, filozófiától és történelemtől vissza nem riadó, energikus személyiség képét festi le, aki az összes augmented reality-vel kapcsolatos rendezvényen felbukkan. Gondolatai a technológia és a művészet összefonódásán keresztül világítják meg ennek a kialakulóban lévő irányzatnak a mélységeit, és olyan összefüggésekre tapintanak rá, amelyek csak évek múlva öltenek majd testet, ha a gyakorlat utoléri az elméletet.

Blogján rendszeresen értekezik a témában, és rendre felvillant olyan anyagokat, amelyek nagyobb tanulmányok vagy kiadványok részét képezik; ezek közül választottunk ki most egyet, mint gondolatébresztőt. Helen négy olyan fogalmat, ha úgy tetszik, ötletet kever bele a kiterjesztett valóságba, amelyek a múltban meghatároztak bizonyos művészeti és önkifejezési irányzatokat, és talán így tesznek majd a jövőben is.

Horváth András fordításának első része következik.

Az okostelefon életveszélyes. Ezt már akkor sejtettem, mikor kézhez kaptam az elsőt, egy gyönyörű Blackberry Curve-ot, és nekiláttam szépen áthelyezni rá az életem; naptár, jegyzetek, levelezés, munka. Új értelmet nyert a buszmegállóban álldogálás, a metróra várás, és olykor még a séta is. A nagy fogyasztói-hálózati élmény közepette észre se vettem, hogy majdnem lekésem a buszt, belesétálok a pirosba, és úgy általában fogalmam sincs a környezetemről, bármikor felkenődhetnék egy szélvédőre – mert ilyen típus vagyok. Könnyen kiszakadok. Épp ezért egy tanáccsal indítanék: aki fogékony a virtuális világokra, óvatosan bánjon az Ingressel, mert hamar átalakulhat a valóság egy terepasztallá.

Igen, végre megkaptuk a meghívóinkat az év legnagyobb lokációs meglepetéséhez, a Google-féle Ingresshez, ami az augmented reality játékok közül az első lehet, amelyik komoly felhasználói bázisra tesz szert. Arra már egyszer kitértünk, hogy az AR technológiára milyen hatással lehet, ha egy ilyen fejlesztés népszerűvé válik, azonban mostani cikkünkben szeretnénk mélyebbre ásni, és megosztani tapasztalatainkat az Ingress-szel kapcsolatban, amelyek az alkalmazást övező hírverés és a mögötte álló cég ellenére meglehetősen vegyesek.